Die Sagen aus Kärnten 1. Mondák Karintiából 1.

Der Steinerne Fischer (A Kőhalász)

 

A Kőhalász szobra ma Benedikterplatzon áll, előtte hosszú ideig a Heiligengeisplatzon, majd a tanácsházán volt.

1606-ban valószínűleg a régi halpiaci rendelet szimbólumaként állították fel.

A monda szerint, egyszer egy halász jött a piacra árulni. Egy spórolós asszony, azonban kételkedett abban, hogy helyesen mér a halász mérlege. De a halász megesküdött: „Váljak kővé, ha rosszúl mérek.” És teljesült is, a vevők szeme láttára kővé vált és még ma is ott áll a megváltásra várva.

A szobor talpán a szöveg régi karintiai dialektusban, jelentése: „Addig állok itt, amíg el nem kel az összes halam és rákom.”

Die Statue trägt die Jahreszahl 1606 und die Inschrift:

„So lang wil ich da bleibn sthan
pis mier meine Füsch und Khrebs abgan.”

Der Sage nach kam einmal ein Fischer vom Wörthersee zum Markte. Eine sparsame Frau zweifelte an der Richtigkeit seiner Waage, aber der Fischer schwor: „Zu Stein soll ich werden, wenn ich falsch gewogen habe!”
Und es erfüllte sich das frevlerische Wort auf der Stelle.
Vor den Augen der Marktleute wurde der Fischer zu Stein und harrt noch heute der Erlösung.

Burg Hochosterwitz az első váras kirándulás Karintiában

Az első várnéző túránk a Burg Hochosterwitzhez vezetett, a vár kb. 22-25 km-re van Klagenfurttól. Először vonatra szálltunk, ami szerencsére óránként indul (a tömegközlekedés többi részéről, nem szívesen beszélek, mivel nem túl jó, azaz kisebb falvakba eljutni szinte lehetetlen), az út 28 perc volt. A Launsdorfi állomáson szálltunk le, ahonnan busszal jutottunk el a vár aljához. (ez a busz csak naponta 3X közlekedik).

Innen gyalog indultunk a vár felé a kijelölt úton.

Kicsit meredek volt a domboldal de a friss levegő és a táj kárpótolt minket. És útközben láttunk egy közel 450 éves hársfát is.

A vár lábánál van egy nagy étterem, parkoló és egy kis szuvenir bolt, ahol a belépőket is meg lehet venni. Ha valaki szeretne plusz fizetség ellenében akár felvonóval is felmehet a várba! Elmondanám, hogy baromi meredek a fal amin ez a cucc felvisz. Az én tériszonyommal kizárt dolog lett volna felszállni, meg amúgy is, a séta felfelé egyrészt gyönyörű, másrészt így lehetett még jobban felfedezni a vár történelmét.

A vár egy 175 méter magas dolomitsziklán áll, a sziklakúp első említése 860-ból maradt fenn Astarwizza (= éles hegy) néven. A vár a 12.század közepéig a salzburgi érsekség birtoka, majd 1478-ig hűbérbirtokként von Osterwitz pohárnok kezében volt. A salzburgi érsek 1509-ben kezdte el a vár átépítését. 1541-ben a várat Georg von Khevenhüllernek zálogosították el, aki 1571-ben meg is vásárolta. Khevenhüller 1586-ig kiépíttette a várat a ma látható formájában, és az építmény azóta megszakítás nélkül a Khevenhüller család tulajdona.

Jellegzetesek és műszaki szempontból érdekesek a várba vezető sziklába vájt, kanyargós út erődítései a 14 nagyméretű kapuépülettel. Az út közepesen emelkedve mély szakadékokon ível át, esetenként kifaragott sziklafalak mellett halad vagy térré szélesedik ki, mígnem eléri a vár főépületét. A Narrensteig azaz bolondösvény az éles, sziklás nyugati részen halad, kikerülve a főút kapuit. Ennek a bejáratnak a lezárása miatt az alsó részen keresztbe egy falat építettek, néhány toldaléképülettel, amelyek nem maradtak fenn.

A vár véderejét a bejáratokat védő kapuk határozták meg. Az ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt, mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat, miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve. 

1. Fähnrichtor (Zászlóskapu), 1575

A kaput két életnagyságúnál nagyobb zászlólengető lovag díszíti, ezekről kapta a nevét. A zászlók színe fekete-sárga (a Khevenhüller család színei) és vörös-fehér (az ország színei). A zárkő szerint a kapu építését 1580-ban fejezték be. 

A kapu fekvése és kialakítása stratégiailag jól átgondolt. A kaputól jobbra lejtős, megközelíthetetlen terület található, balra sziklafal emelkedik, amely az akkor viszonyok között bevehetetlen volt. A földszinten két hátul nyitott helyiség lehetővé tette az átjárást, mellette viszont van egy helyiség a védők számára, amely a kapu előreugró, lőrésekkel ellátott részével együtt oldalról biztosította a kapufrontot. A vasalt kapu hajdan festett volt, rajta bronzból készült kosfőt formázó kopogtatókkal, amelyek ma a múzeumban vannak kiállítva.

2. Wächtertor (Őrök kapuja), 1577

Az Őrök kapujához keskeny sziklaösvény vezet a Zászlóskaputól. Baloldalt a hatalmas sziklafalhoz van illesztve, jobbra szakadék tátong. A kapu kettős erkélye résekkel van ellátva, ami alkalmassá teszi a védekezésre. Ostrom esetén az ablakokat vasalt szekrényekkel zárták el. A kapu belsejéből lépcső vezet egy kis sziklaplatóra, ahonnan köveket lehetett hajítani a támadókra.

A bejáratot gazdag márványberakás díszíti. A múzeumban látható portál pompásan ki volt cifrázva sárgaréz kopogtatókkal és gyűrűkkel, állatfej alakú kopogtatókkal, vasalt díszítésekkel és festményekkel. A tető éghetetlen kőzsindelyből készült. A kapu 1577-ben készült el.

3. Nautor (Gályakapu), 1578

A kaput azért nevezték el így, mert az alaprajza hajóorrhoz hasonló. A kapuhoz vezető út igen keskeny és szándékosan halad szorosan a sziklák mellett, hogy a feltételezett támadók nehezen tudják megrohamozni a kaput. 

 

4. Engelstor (Angyalkapu), 1577

A tekintélyes építményt elöl és hátul mély szakadék, a hegy oldaláról egy meredek sziklafal védi. Még most is láthatók rajta a hajdani felvonóhíd láncainak a nyomai. A hegy irányába vezető átjáró mellett volt még egy kijárat is a csatlakozó térre. A legénység számára egy külön őrházat építettek, amelynek emeletén hálóhelyek, a pincéjében pedig a tartalékkészletek voltak.
A portál vörös homokkőből készült. A márványból készült zárókövön angyalt ábrázoló dombormű található, amely a kapu névadója. Az 1577-es évszám valószínűleg az átépítés időpontját jelöli. 

5. Löwentor (Oroszlánkapu), 1577

Az ötödik kapu az egykor a vasalt ajtószárnyakra festett oroszlánokról kapta a nevét. A zárókövön egy kereszt rajzolódik ki, felette egy Jézust ábrázoló márvány dombormű.
 

A híd hátsó része felvonóhídként van kialakítva, amelynek a görgőnyílásai még felismerhetőek a kapu falában. A hidat működtető gépezet a felső szinten helyezkedett el, amelyet a sziklás lejtőn át vagy pedig a negyedik kaputól a hatodikhoz vezető ösvényen lehetett megközelíteni. 

6. Manntor (Férfikapu), 1578

A hatodik kapu különleges példája a Hochosterwitzet védő berendezések sokrétűségének: A rövid, dongaboltozatos átjáró bejárata nincs elzárva és csak a hátsó részén van egy kapu, amelyet azonban csak az ostromlókkal szembeni irányban lehetett kinyitni. Magát az átjáró helyiséget két oldalról lőréseken át illetve a tetőről beöntőnyíláson át lehetett védeni. A kaputól balra állt egy őrszem, aki az út kapu előtti részét tartotta megfigyelés alatt. A kapu mögötti körfal tetőpárkányáról még mindig be lehetett avatkozni abban az esetben, ha a kapu elesik.
A kapun egy feliratos kő az 1578-as évszámot viseli. 

7. Khevenhüllertor (Khevenhüller-kapu), 1582

A hetedik kapu a legpompásabb az összes kapu között. A köríves kaput egy zöldpalából készült rusztikus keret övezi. Felette az oroszlánfővel és a Khevenhüller-címerrel díszített zárókő, illetve egy fülkében a vár építtetőjének márvány domborműve található teljes fegyverzetben de sisak nélkül. A háromszintes kapuépítmény tetőpárkánnyal van ellátva, a felső szint gyámköveken nyugszik. 

8. Landschaftstor, 1570

A vörös homokkőből készült kapu egy sziklameredély fölé épült. A kapun belül a felvonóhídhoz egy forgó központi tengely csatlakozik. Ez azt jelentette, hogy az esetleges ostromló hirtelen egy szakadék előtt találta magát és csak a bezárt felvonóhidat látta. A kaput piramiskváder szegélyezi, felette Karintia címere látható. 

9. Reisertor

A kilencedik kapun egy feliratos kő látható, rajta szárnyas homokórával és mérleggel. 

10. Waffentor (Fegyverkapu)

A masszív köríves kapu felett Károly főherceget ábrázoló dombormű található. 

11. Mauertor (Kőműveskapu), 1575

A kapu falai kloritpalából készültek.

12. Brückentor (Hídkapu)

A kapu felső szintjén találhatók a felvonóhíd láncai.

13. Kirchentor (Templomkapu), 1579

A kapunál ágazik el az út a vártemplom felé, ami ellentétben magával a várral az egész lakosság rendelkezésére állt.
Érdekes az Itáliából származó portál, amelynek a felső részén a tizenkét apostol és Krisztus mellképe áll. A templom barokk főoltárán a templom egyik védőszentje, Nepomunki Szent János képe található. A Khevenhüller hercegek családi sírja 1607 óta van a templomban, amikor a rekatolizált villachi lelkész megtagadta, hogy a protestáns Franz von Khevenhüllert a villachi dómban helyezzék nyugalomra. 

 

A templomkapu az őrség bástyájához csatlakozik.

14. Kulmertor (Kulmer-kapu), 1575

Az utolsó kapu, amely 1575-ben épült, a Kulmer családról kapta a nevét, akik hosszú idő óta a látták el a vár felügyeletét. A kapu előtt egy híd ível át a mély árkon. A hosszúkás, boltíves építményen belül az út 90 fokos fordulatot vesz és a tényleges vár előtt hosszan elnyúló elővárhoz vezet.

A rusztikus portál vörös homokkőből készült. Az északnyugati fal külső részén egy feliratos tábla található, valamint egy római kori dombormű egy áldozatot bemutató nővel.

A vár udvarában található egy étterem, és innen lehet bemenni a múzeumba is. A vár múzeuma nem túl nagy, de fegyver- és páncélgyűjtemény is látható. A napóleoni hadak fegyverarzenálja mellett különböző időszakok sisakjai, dárdái, mellvértjei mellett családi portrék és történelmi festmények kerültek itt kiállításra. Különleges érdekesség egy bizonyos Burghauptmann Schenk páncélöltözéke, aki 16 éves korában már elérte a 225 cm magasságot.
Valamint a Khevenhüller család portjéai, és egyéb festmények, régi oklevelek, könyvek. Itt sajnos nem lehetett fényképeket készíteni, így ezeket a vár honlapján www.burg-hochosterwitz.com on tudjátok megnézni, és az aktuális információkat a nyitvatartásról, belépőjegyárakról. 

Ebéd után amit a vár udvarán fogyasztottunk el (finom volt a kaja, az espressot nem ajánlom, az nem volt jó…) vissza felé vettük az irányt. Mivel az állomásra nem volt buszunk, így végig gyalogoltunk az állomásig, ami így a vár tetejétől cirka 45-50 percig tartott.

Forrás: Wikipedia

Bevezetés, és az első séta Maria Lorettoig

Akik ismernek minket tudják, hogy szeretjük , felfedezni, bejárni és megmutatni azt a helyet, várost vagy országot, ahol éppen élünk. Ezért ez a blog ausztriai, ezen belül kezdetben a karintiai túrákról, sétákról és a tartományban tett természeti, történelmi és kulturális utakról fog szólni.

 Klagenfurt belvárosi épület

A Villacher kapu a város nyugati oldalán

Klagenfurt am Wörthersee, 2008-ig Klagenfurt, osztrák város, Karintia szövetségi tartomány fővárosa. 99 790 lakosával (2017. január 1. szerint) a tartomány legnagyobb és Ausztria hatodik legnagyobb települése. Mintegy 120 km²-nyi területe a Klagenfurti-medencében, a Wörthi-tó mellett helyezkedik el.

Első helyi kirándulásunkat a Wörthi-tó partján fekvő Maria Loretto kastélyhoz tervezetük meg. A Lendkanal mellett sétáltunk ki a tóig. A Lendkanal, Klagenfurt belvárosától a tóig vezető víziút, 4 km hosszú és több híd is van rajta. 

A Lendkanal kezdete a belvárosnál

 Johanneskirche

 Paloták a Lendkanal mentén

  Paloták a Lendkanal mentén

 

A Wörthi-tó (Wörthersee) Ausztria nagy tavainak egyike, a Karintiai-tóvidék legnagyobb kiterjedésű tava, mely a Klagenfirti-medencében helyezkedik el, a Karavankák hegyláncának tövében. Névadója Maria Wörth kis félszigetén elhelyezkedő zarándoktemplom. A tó egy jól körülhatárolt völgyben fekszik, vízét patakok, források táplálják, vízmennyisége állandóan 8400 millió köbméter. Tengerszint feletti magassága 440 méter, hossza 16 km, szélessége átlagosan 1,6 km. Mélysége 84-85 m.

A tó mellett található az Európa Park, a Minimundus, Planetárium és Hüllő park. 

 

A Maria Loretto nemcsak kastély, hanem zarándoktemplom is egyben, ami az Orsini Rosemberg család tulajdonában van jelenleg. 1652-ben építették, de a mai formáját csak 1708-ban nyerte el. A templom nevezetességének tekinthető a csodálatos fekete Loretto-i Madonna.

 A tó Maria Lorettonál

 Az étterem

 A Kápolna, Maria Lorettonál

 A kastély

 A kastély